Kacsa tenyésztés: Éppen olyan mint a lúd tenyésztés, csak hogy a ka-csa 30–40 tojást tojik még kotlós lesz és 28 nap alattki kelti tojásait, azonban 15-nél többet nem kell alá tenni.
II. Tenyészcél
A fajták fenntartása a genetikai és fenotípusos megjelenésük változatlan megőrzésével. A változatlan fenntartás követelménye az eredeti külső és belső tulajdonságok megtartása a legkisebb génveszteséggel, a beltenyésztés lehetséges elkerülésével.
III. A tenyésztés módszere
A génmegőrzésben résztvevő állományok a törzskönyvi besorolás I. osztályához (elit) tartoznak. A II. osztályhoz tartozó törzsállományok ill. egyedek - melyek kizárólag az elit állományoktól származnak, illetve szükség esetén az elit második tojóciklusban termeltetett állományai - képezik az un. tartalékállományt, létszámának meghatározásakor az a szempont érvényesül, hogy az elit létszám bármikor pótolható legyen ugyanolyan egyedszámban, genetikai összetételben (vonalak, családok). A génmegőrzés elfogadott szabályai szerint a fajtánkénti 1000 nőivar még nem jelenti a fajta veszélyeztetettségének elmúlását, ezért, hogy a legfontosabb szempont - a biztonság - érvényesülhessen, a szakma szabályai betartassanak, a szükséges létszám ennek a duplája, tehát 2000 nőivar és a hozzá tartozó hímivar megőrzése és fenntartása a hosszú távú feladat.
Az elit fokozat minimális követelményrendszere:
A génveszteség megelőzése érdekében arra kell törekedni, hogy:
Az elitállományok esetében az előírt 1/4 minimális ivararány mellett min. 10 családot be lehessen állítani (egygácséros törzsek esetén min. 10 gácsér és 40 tojó). Minden következő tenyészidényben a hímivarú szaporulat forogjon, így az első család hímivarú szaporulata legkorábban a 11. évben kerül vissza a kiinduló tojókra, ezzel a beltenyésztés biztonsággal elkerülhetővé válik. Ha a feltételeket megteremtették, akkor a továbbiakban betartandók:
- egygácséros törzsek beállítása úgy, hogy az ivararány a termelési ciklus végére ne táguljon az 1:4 fölé,
- új törzscsaládok kialakítása úgy, hogy a gácsérok ugyanazon kódból származzanak, a tojók csoportosításánál ugyanazon törzs, de más kódból való származás megengedett,
A nyilvántartás térjen ki:
- családok tojástermelése
- egyedi, tojáshéj-szín és feljegyzés,
- tojásméret, tojáshéj-szín és feljegyzés,
- termékenység,
- keltethetőség
Családonként tartalék hímivarú állatokról gondoskodni kell az esetleges pótlások érdekében. Megfelelően megbízható adatok esetén az új elit generációba maximum 15%-ban átkerülhetnek az előző generáció igazoltan legsikeresebb egyedei.
Az elitállomány ismert származású, fajtatiszta egyedek összessége, melyek amellett, hogy az elit tartalékai, kielégíthetnek kereskedelmi célokat is.
Indokolt esetben a 2. és 3. évre megtartott elitállományok elitként vagy elit-tartalékként új származási igazolással továbbtenyészthetők.
IV. A teljesítményvizsgálat
Az „őshonos” baromfifélék teljesítményvizsgálata a változatlan formában történő fennmaradást, a génveszteség megelőzését célozza, ami sok esetben a valamilyen tulajdonságban pozitív irányban kiugró egyedek kiszűrését is jelentheti.
Külön, fajtafenntartást érintő központi teljesítményvizsgálat nincs, ez gyakorlatilag minden beólazást megelőzően megtörténik a következő szempontok alapján:
- küllemi bírálat,
- testsúlymérés,
- szülői tulajdonságok alapján (a III. pontban felsoroltak szerint)
Mindezek, a fajtaleírásban foglaltakkal összhangban, jelentik az illető fajta eredményeit.
V. A szaporítás szabályai
A génmegőrzés alapja az elit fokozatú egyedek, a III. pontban meghatározottak szerint beállított állományai. Utánpótlásra csak ezen állományoktól származó tenyésztojás keltethető. Az ismert származás alapvető kritérium.